Lilla
erdő-mező felfedező
virágokról muzsikáló
Amarilla
pedagógia rajongó
a maguk királynője
Történetünk
Sziasztok!
Lilla és Amarilla vagyunk és üdvözlünk egy kreatív anya-lánya projektben, amivel a nyitott szemre és szívre buzdítunk. Lilla hegedűművész-tanár, 2007 óta pedig akvarell festéssel mélyíti el alkotás iránti vágyát. Amarilla a bécsi egyetemen neveléstudomány szakos hallgató, alkotókedve a táncban és az írásban teljesedik ki.
2020 szélsőséges év volt, azt be kell ismernünk, de sokat köszönhetünk neki, hiszen ráébresztett minket arra, hogy milyen kevés időt töltünk együtt, és hogy ezen változtatni szeretnénk.
Gyakran előkerült beszélgetéseinkben a közös projekt gondolata, hiszen mindketten szeretünk alkotni és sok területen kiegészítjük egymást. Örömmel nézünk elébe, hogy ezt a projektet megvalósítsuk a bakancslistánkról.
megállok, körülnézek
Elsődleges inspirációnk a természet, a környezetünk, az erdő, a virágok, de örömmel fordulunk a kulturális értékek felé is. A népmesék, népdalok, a szép magyar szavak különleges helyet foglalnak el szívünkben.
A természet iránti tiszteletünk, csodálatunk sokban hasonlít a japán "wabi-sabi" életfelfogáshoz, melynek lételemei a természet szépségének megbecsülése és a tökéletlenség elfogadása. Az évszakok váltakozásával és az idő múlásával járó szépség értékelése vezet minket a lassulás és a békesség felé.
Megállunk, körülnézünk, lelassulva, megnyugvással szemléljük a körülöttünk lévő világot, hogy új perspektívát nyerhessünk és felismerjük, mi az ami számunkra igazán fontos.
MAGU
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka, aki három éves kislányának rengeteg mesét olvasott. A kislány a legérdekesebb történeteket megtanulta, köztük "Bársonyka házasságát" is, ami egy nyuszi esküvőjéről szól.
A kislány nagy lelkesedéssel szavalta a mesét, s mikor az esküvői előkészületekhez ért, kihangsúlyozta:
– Koszorúját narancsvirágok díszítették, fátylát a maguk szőtték.
– Pókok – javította ki az anyuka. – Fátylát a pókok maguk szőtték.
– Fátylát a maguk szőtték... pókok... – folytatta a kislány. Bár azt sosem értette meg, miért volt szükség a pókokra. Hiszen a maguk, ezek a tündéri erdei lények varázslatos fátylat szőttek, csodás napot varázsolva Bársonykának.
Az anyuka csak nevetett, és azóta is nevet. Most már együtt nevetnek, és mesélik el a maguk történetét mindenkinek. Aki nem hiszi, járjon utána.
